Miért félek megmutatni, ki vagyok valójában?

Miért félek megmutatni, ki vagyok valójában?

Sokan úgy éljük az életünket, hogy közben folyamatosan figyeljük, mit várnak tőlünk mások. Meg akarunk felelni.

Nem szeretnénk csalódást okozni.

Inkább hallgatunk, amikor megszólalnánk.

Inkább igent mondunk, amikor legbelül nemet érzünk.

Idővel ez annyira természetessé válhat, hogy már azt sem tudjuk, kik vagyunk valójában.

Csak azt tudjuk, kiknek kellene lennünk.

A családállítás szemszögéből ennek sokszor mélyebb gyökerei vannak.

Előfordulhat, hogy gyermekként azt tanultuk meg: akkor vagyunk szerethetők, ha jók vagyunk, csendben maradunk, nem okozunk gondot, vagy mindig másokat helyezünk magunk elé.

Ezek a minták egykor segítettek alkalmazkodni, felnőttként azonban gyakran korlátoznak bennünket.

Lehet, hogy nehezen mondasz nemet.

Lehet, hogy félsz felvállalni a véleményedet, az érzéseidet vagy a valódi vágyaidat.

Talán attól tartasz, hogy ha önmagad leszel, elutasítanak, megszólnak, vagy már nem fognak szeretni.

Ezen a családállításon arra keressük a választ, honnan ered ez a félelem, és mi tartja fenn a mai napig.

Nem azért, hogy hibást keressünk, hanem hogy megértsük a működésünket, és nagyobb szabadságot találjunk benne.

Amikor már nem a múlt sérülései irányítják a döntéseinket, egyre könnyebbé válik önazonosan élni.

Kimondani azt, amit érzünk.

Meghúzni a saját határainkat.

Vállalni azt, akik vagyunk – nem tökéletesen, hanem emberként.

Ha úgy érzed, sokszor mások életét éled a sajátod helyett, vagy szeretnél közelebb kerülni ahhoz az emberhez, aki valójában vagy, szeretettel várlak ezen a csoportos családállításon.